Skip to content

mesterprogram

idezojel

Manapság sok esetben óriási szakadék tátong diák és tanár között. Ez a szakadék nem abban nyilvánul meg, hogy a diák ne akarná megismerni a körülöttünk lévő világot és a tanár ne akarná őt ebben segíteni, hanem abban, hogy mindezt hogyan tegyék. Felgyorsuló világunkban sokkal élesebben jelentkeznek a generációs különbözőségek. A felnőtt nemzedék feladata, hogy e szakadék mélységét megismerje és a lehető legjobban betemesse.

Generációs különbségek

Számos nemzetközi és hazai szakirodalom elemezte már, hogy a népesség hogyan kategorizálható csupán életkori alapon a digitális eszközhasználat szerint csoportokba. Alapmű e tekintetben Marc Prensky 2001-ben publikált Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók című munkája.

Ennek alapján jelenleg a közoktatásban a „Z‟ generáció tanulóként, a „baby boom‟, az „X‟  és az „Y‟ generáció pedagógusként, szülőként, nagyszülőként vesz részt. Már megjelent az oktatásban a legifjabb „”‟ generáció is, akikről az a közkeletű idézet terjedt el, hogy minden eddigi elődjüknél „Ügyesebbek, gazdagabbak, egészségesebbek és magányosabbak lesznek.”([1]). Az általánosító elemzések szerint a korosztályok viszonyulása a mindennapok különféle dolgaihoz lényegesen eltér. Minden általánosítás tartalmaz igazságokat is, ennek néhány markáns elemét foglalja össze az alábbi táblázat.

generaciok

Ábra: http://somethingbig.co.uk/wp-content/uploads/Screen-Shot-2014-07-14-at-17.07.26.png (utolsó letöltés: 2015.05.10.) felhasználásával.

Napjaink iskolásai a tanulási folyamatokban inkább preferálják a képi, mozgóképi, hang ingereket, mint a leírt, hosszú szövegeket. Fontos helyen áll a  játék. Nehezen tűrik a monotóniát. Többségük egyszerre több dologra képes figyelni. Minden tanulási tartalomban az azonnali használhatóságot keresik; ami nem ilyen, az nem érdekes. Az információk összegyűjtése és feldolgozása nem egyenes vonalú. A teljesítmény elérésében nagyon fontos motivációs elem a jutalom.

A mobil eszközök megjelenése  az iskolában

Iskolai tapasztalatom, hogy jelenleg a pedagógusok  (magam is) szinte üldözik a tanórán, de még a szünetben is a mobil eszközöket. Zavar minket, mert a diák nem ránk vagy a társaira figyel, irigyek is vagyunk, mert az okostelefon, a tablet olyan dolgokat mutat a fiatalok számára, ami őket jobban érdekli. Okkal vagy ok nélkül, tartunk a szociális és a társas kapcsolatok elszegényedésétől is.

Az iskolai házirendek leggyakrabban tiltó módon szabályozzák  a mobil technikai eszközök használatát. A szigorú rendelkezéseknek több oka is van. Nagyon fontos a vagyonvédelem. Véleményem szerint azonban másról is szó van. A tanárok többsége nem ért érdemben ezekhez az eszközökhöz, nem tudja, mi mindenre jók, és ahelyett, hogy gyorsan maga is megismerné a benne rejlő lehetőségeket, inkább tilt.

Én magam is többször figyelmeztettem tanulót a „mobilozás‟ miatt. Ilyenkor a diák elmondja, hogy „csak ezt nézte meg,.. meg azt‟ … „pár másodperc volt az egész‟. Valójában a mobilozások nagy részének nincs zavaró hatása, de úgy véljük, a tanárnak nem szabad megengedőnek lennie, mert szabályozás híján mi lesz később??? Azt hiszem, e tekintetben minél hamarabb általánosan revideálni kell nézeteinket (és a házirendeket). Ahelyett, hogy szankcionáljuk a mobilhasználatot, inkább meg kell mondanunk a gyermeknek, a tanulási folyamatot elősegítendő, akár  tanítási órán,  mire is használja azt. Szükségszerű, hogy kisgyermekkortól rávezessük a gyerekeket az okostelefon, a laptop, a tablet etikus és intelligens iskolai használatára.

Egy lehetőség erre a 2015 májusában induló Hipersuli program is, melybe iskolánk bekapcsolódott.

Szükséges változtatni a beállítódáson

A korábbi, tanár központú oktatási, nevelési beállítódásról át kell állnunk a tanuló központú megközelítésre. Be kell látnunk, a gyerekek elválaszthatatlan kelléke a mobil eszköz. Szinte a kezük meghosszabbítása. Nem tehetünk ellene, tehát tegyünk azért, hogy minél hamarabb be tudjuk építeni a mindennapos oktatási és nevelési folyamatokba. Tanulóinkat minél gyakrabban kell döntési helyzetbe hozni; passzív órai tanulásukat aktív ismeretszerzéssé kell alakítani. Ha ez a mobil eszközök, az internet használtatásával jöhet létre, akkor úgy!  A tanórai folyamatokra jellemző megkérdőjelezhetetlen tanári irányításon szükségszerű lazítani.

A pedagógusok a hagyományos tanulási-tanítási folyamatban leggyakrabban jól leírt, előkészített tényeket, szabályokat, definíciókat, összefüggéseket, leginkább lexikális tudást adnak át. A tudás forrása még mindig „a Tanár‟, ő mondja meg, mit, hogyan, mikor.

A tantervi lemaradástól rettegve szervezik saját és tanulóik feladatát. A legtöbb tanuló szeretne megfelelni a pedagógus és szülei elvárásainak. Elszenvedi a frontális tanítás monotóniáját. Szokás szerint az osztályközösségben, tanteremben, otthon egyénileg tanul. Leggyakrabban azt kell megtanulni és visszaadni, amit a tanár elmagyaráz, megmutat, felír a táblára. Jegyzetel, másol a tábláról, magol. Közben az az élménye keletkezik a tanulásról, hogy az fárasztó, unalmas dolog. A folyamat eredménye: lesznek jó tanulók és rossz tanulók.

Nem azt állítom, hogy a fent említettek teljesen céltalanok, de építőbb, pozitívabb jellegű lehet, ha inspirálóbb tanulási környezetet alakítunk ki a gyerekek számára.

A szakmódszertanból és a saját tapasztalataimból is tudom, hogy a tevékenységgel összekötött élményszerű tanulás sokkal mélyebb, jobban emlékeznek az ismeretekre később a tanulók. Zsolnai József előadásait hallgatva, pedagógiáját megismerve gondolkodtam el azon a fontos megállapításon, hogy a tanárnak „egyszerűen‟ annyi a feladata, hogy segítse a tanulást. Zsolnai számtalanszor elmondta, hogy nem a tanárnak kell sokadszorra is felmondania a tananyagot, hisz ő már tudja, hanem a tanulókat  kell folytonosan, megtervezetten és változatosan tevékenykedtetni, hisz a saját tapasztalat útján létrejött megértés, önálló tanulás sokkal mélyebb tudást eredményez. A frontális tanulásszervezési mód mellett tantárgyaimban ezt próbálom követni. A vizuális kultúra tantárgy remek lehetőséget ad erre, hisz a követelmény része az elmélyült elméleti, művészettörténeti tudás megszerzése és a manuális tevékenységek teljesítése is. A sokféle aktivitás jobban leköti a figyelmet, megkívánja a koncentrált munkát, és közben észrevétlenül eltelik az idő. Szerencsére sokszor volt alkalmam a „mikor lesz már vége!‟  helyett a „már vége is van?‟ felkiáltásokat hallani az óra végén.

További lehetőségeket nyújt, ha biztatjuk tanítványainkat, hogy többféle szemszögből ismerjék meg a feldolgozott témát, szimultán használjanak különféle forrásokat (lehetséges források: tankönyv, szakkönyv, e-könyv, újság, e-újság,  interaktív tananyag, internet, tanári magyarázat…). A kiindulópont felütése után hagyni kell a tanulókat önállóbban kibontakozni. A tudáselemeket egyénileg megismerve, felépítve jobb lesz a megértésük. A tanulási folyamat közben a tanuló maga szortírozza az információkat, a folyamat végén létrejövő produktum magában hordozza a tudást. Szerencsés, ha a diákok egymást inspirálva, együttműködve dolgoznak, a lemaradókat segítik a jobb képességűek. A feladat lehet kisebb lélegzetű vagy több hetet átívelő összetett projekt, a lényeg, hogy inspiráló legyen, az adott korosztálynak szóljon, fejlessze a kreativitást, a kritikus gondolkodást, készítsen fel a problémaalapú megközelítésre, az élethosszig tartó tanulás elfogadására. Fontos, hogy teret engedjünk napjaink infokommunikációs lehetőségeinek. Az információrobbanást nem tarthatjuk az iskola falain kívül. Hagyjuk használni a mobil eszközöket, az internetet! A web 2.0-ás alkalmazások már ma is a gyerekek kapcsolattartásának legfontosabb színterei, lehetőség szerint ne zárjuk ki a tanulási folyamat nyilvánosságából. Így az ismeretszerzés érdekesebb lehet, túlmutathat a tanóra, az iskola falain is. Szükséges fejleszteni és kihasználni a fiatalok informatikai írástudását. Ez nem működhet anélkül, hogy permanensen fenntartsuk az iskolai IKT eszközök minőségét, sokszínűségét. A tananyagban minden típusú órán (nem csak informatikán) meg kell jelennie a keresésnek, az adatbázisok kezelésének és egyéb információkat rendszerező, kreatív, alkotó tevékenységeknek. Fontos cél tehát, hogy tanítványaink számára, a temérdek lexikális információ helyett tanítsuk meg a különféle elérési utak megismerésének fontosságát (internet, könyvtár). Kitüntetetten kell foglalkozni azzal is, hogy az információáradatból hogyan lehet hatékonyan szelektálni, és ezzel a kutakodásra szánt időt minimalizálni. Nélkülözhetetlen az együttműködési készségek fejlesztése.

A pedagógus szerepe

E folyamatokhoz elengedhetetlen, hogy lassan a tanári szerephez tartozó személyiségjegyek is finomodjanak. Természetesen nagyon fontos, hogy a pedagógus kommunikációja hatékony legyen, legyen jó előadó, legyen jó a szervezőkészsége, a figyelem megosztásával ne legyen problémája, gyorsan tudjon reagálni a kialakult helyzetekre. De tutori minősége mellett, ha szükséges, facilitátorként tudjon a háttérben maradni.

IKT

Főiskolás tanítási gyakorlataimtól kezdődően készítek és használok szemléltető anyagokat a tanóráimon. Először természetesen karton applikációkat, saját kézzel írott/rajzolt írásvetítő celofánokat/fóliákat, hagyományos diákat.

A számítógép elterjedésével ezeket az anyagokat felváltották a digitális taneszközök. A vizuális kultúra tantárgy tanításához kevés tanulásirányítást segítő eszközt fejlesztettek ki, így a tanárok nagyon sok esetben csak magukra számíthatnak. Míg más tantárgy tanításához CD, DVD lemezeket töltöttek meg  IKT tananyagokkal; könyveket digitális könyvmellékletekkel, feladatlapokkal, interaktív feladatokkal; a vizuális kultúra tantárgyhoz gyakorlatilag nincs használható, teljes körű, megszerkesztett IKT tananyag- és feladatbank. Vannak próbálkozások (pl. Sulinet, Videotanár), de ezek csupán digitalizált szakszövegek, filmre vett, illusztrált tanári magyarázatok, nem valódi készség- és képességfejlesztő feladatok.

Az IKT eszközök használata a nevelésben hatalmas lehetőség a pedagógusok számára, mely hamarosan, egészen biztosan mindennapi elvárás lesz. A diákok motiválásában fontos szerepe van az olyan konstrukciók használatának, amelyek számukra teljesen hétköznapiak. Az audiovizuális szemléltetések alkalmazása szükségszerű, javítja a tanulói attitűdöt, fokozza a motivációt. Jól használható a kulcskompetenciák fejlesztésében. Segít megértetni a diákokkal a körülöttünk lévő világ interdiszciplináris mivoltát, segít elmosni a tantárgyak közötti éles határokat. Nem tagadható, hogy egy IKT eszközhöz tananyagot készítő tanár jóval több időt tölt a tanórai felkészüléssel, de ez a többletmunka meghozza eredményét, és az elkészült anyag a későbbiekben is használható, bővíthető. Jó lehetőség lehetne, ha minden tantárgyhoz megfelelő használhatóságú IKT eszközök és tananyagok lennének elérhetőek minden pedagógus számára, hisz ez csökkenthetné az oktatásban jelentkező szegregációt, növelné az esélyegyenlőséget.

A Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola az elsők között vásárolt interaktív táblákat (Interwrite, Smart, Mimio, feleltető rendszer). Ez egy olyan IKT eszköz, amely egyesíti egy iskolai tábla, egy vetítővászon és egy óriás érintőképernyő tulajdonságait.

A tanárok egy része idegenkedik az IKT használatától. Kiszolgáltatottá teszi a pedagógust, bonyolultnak tartja csupán az alkalmazását is, nemhogy a taneszközök fejlesztését. „Milyen kellemetlen, ha nem jön össze, amit eltervezek‟; „csak megy az idő haszontalanul‟ – hallottam jó néhányszor. Szükség van arra, hogy a tanárok attitűdje e témában megváltozzon. Szükséges a paradigmaváltás, a digitális írástudás fejlesztése. A pedagógusok sem maradhatnak le az informatikai újdonságokról, meg kell érteniük, hogy e területre fokozottan érvényes az egész életen át tartó tanulás.

Fő profil: innovátor

Saját környezetemben, a mindennapokat látva tudom, hogy meg kell változtatnunk a mobil eszközök iskolai használatára vonatkozó korábbi hozzáállásunkat, szabályainkat. Szükséges, hogy minél hasznosabban építsük be az IKT adta  lehetőségeket a tanulási folyamatokba. Innovációm célja, hogy a módszertani kultúra korszerűsítésével javítsam tanítványaim teljesítményét. Közelebb hozzam őket az önálló tanulás, kutakodás, kreativitás eredményeképp létrejövő tudás jóleső élményéhez. Intézményünk IKT eszközökkel nagyon jól felszerelt és szerencsés egybeesés, hogy a Hipersuli[2] program keretén belül egyik kilencedikes osztályunk minden tanulója hozzájuthat egy jó minőségű táblagéphez, 4G kapcsolathoz és havi 5 Gb mobil internethez.

Manapság hazánkban senki sem lát 4-5 évre előre. Pláne napjainkban, a pedagógiában. Paradigmaváltások követik egymást, jogi változások sora, az infokommunikáció robbanásszerűen formálódik. Az állandó és gyors átalakulás nem kedvez az ilyen hosszú tervezésnek.

Az 5 évre szóló általános tervem megfogalmazása azért is nehéz, mert a választott témám középpontjában álló Hipersuli program a tervezettek szerint 2016. nyarán véget ér. Jelenleg még megvan a lehetősége annak, hogy ezt követően is folytatódhat, de ezt még nem döntötték el a fejlesztők (Telenor, OFI…). Első, részletes tervemet erre az egyéves időtartamra fogalmaztam meg.

Azt biztosan tudom, hogy pedagógiai gondolkodásom fókuszában – továbbra is – a vizuális kultúra tantárgyhoz kapcsolódó módszertani megújulás, digitális tananyagok fejlesztése, kipróbálása áll. Teljes portfólióm megírásakor, 2014 tavaszán is nagy gondot fordítottam arra, hogy bemutassam, mennyire fontos nekem ez a téma. Tervezőgrafikusként és tanárként is felelősséget érzek a vizualitással történő nevelés színvonalának emeléséért. Még akkor is, ha az oktatáspolitika irányítói már a felső tagozatos gyerekeknek is csupán heti egy tanórát biztosítanak erre a célra.

A stratégiai beavatkozást a táblagépek mindennapos használata jelenti, egyelőre intézményünk egyik  (jelenleg 9. évfolyamos ) nagy létszámú gimnáziumi osztályában. A programom elindításának fontos előzménye, hogy megismerjem a korábbi kutatások, fejlesztések és ezek kipróbálásának eredményeit. A pedagógiai folyamatok közben nélkülözhetetlen az érintettek aktív részvétele.  Partnerként dolgozik együtt az iskola, a diákok, a pedagógusok, a szülők, a fejlesztők … A tevékenységek középpontjában az implementáció, a megvalósítás áll. A kipróbálás kívülről is támogatott. Az eszközöket biztosító Telenor felkészítette a diákokat, szüleiket és a kipróbálásban részt vállaló tanárokat is. (Bekapcsolódni önkéntesen lehetett.) Közös célunk, hogy a gyerekek számára vonzóbbá váljon a tanulás. Motiváltabbak legyenek, vállalkozó szelleműek, ha szükséges együttműködőek, ha szükséges önállóak. Fontos jellemző a mobilitás. Lényeges, hogy az új típusú tanulási módszerek használatával fejlődjenek tanítványaink digitális, idegen nyelvi, kulturális stb. kompetenciái.

Medve Katalin (2015)

[1] http://www.news.com.au/lifestyle/parenting/australias-second-baby-boom-generation-alpha-smarter-richer-healthier/news-story/f0784b9a7c0aaac8314aaa73c728c264 (utolsó letöltés: 2017. március 28.)

[2] lásd. később linkgyűjtemény

idezojel